Mit jelent a CPAP és a BiPAP? – COVID-19 esetén is használják - NIV 2.
Míg korábban elsősorban korai intubációt és invazív lélegeztetést alkalmaztak súlyos koronavírus-betegek kezelésénél, az újabb eredmények a nem invazív lélegeztetés (NIV) pozitív szerepét igazolták. Ennek két típusa a CPAP és a BiPAP. De mit jelentenek ezek pontosan?
A koronavírus világszintű és rohamos terjedése gyors gondolkodásra és cselekvésre késztette az orvosokat. A betegek jelentős részénél alakul ki komolyabb beavatkozást igénylő légzési elégtelenség, melyet kezdetben főleg korai intubációval és invazív lélegeztetéssel kezeltek. Mint arról cikkünk első részében (LINK) beszámoltunk, az újabb bizonyítékok alapján jelentős segítség a nem invazív lélegeztetés (NIV) módszere, melynek két típusa a CPAP és a BiPAP.
Mit jelentenek ezek pontosan?
A CPAP folyamatos pozitív légúti nyomásterápiát jelent. A készülék egy meghatározott nyomásértéken áramoltat levegőt a légutakba. A nyomást vízcentiméteres egységben mérjük és ez a légzés mindkét fázisában, a kilégzésben és a belégzésben is megegyezik. A tüdő léghólyagjaiban a kilégzés végén élettanilag is tapasztalható 2,5-3 vízcm-es pozitív nyomás, ez akadályozza meg, hogy összeessenek. A CPAP-terápiát alapesetben ennél magasabban, 5 vízcm-es kezdőértéken határozzák meg. A a COVID-19-re jellemző légzési elégtelenségben a léghólyagok összeeshetnek és a gázcserét nehezítő tüdőszöveti elváltozások is jelentkeznek. Ennek leküzdésben segíthet a CPAP-terápia, melyet a COVID-19 súlyos eseteiben kezdeti beállításként 60 %-os oxigéndúsítás mellett 10 vízcm-es kezdeti nyomásértéken javasolnak.
A hatékony CPAP-terápiához szorosan illeszkedő maszkra vagy a fejet teljesen fedő, búraszerű sisakra van szükség. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. Arcmaszknál a szoros illesztés miatt fokozott nyomás nehezedhet az orrgyökre – bár az újabb fejlesztések tömítései kisebb terhelést fejtenek ki megfelelő felhelyezés esetén, ugyanakkor a jelenlegi magas esetszám miatt beszerzésük nehézkes lehet. Rosszul illeszkedő maszk esetén jelentős lehet a szivárgás, ami elégtelen terápia mellett a maszk körüli bőr irritációjához, kidörzsöléséhez, valamint a szem szaru- és ínhártyájának ödémájához vezethet. A másik lehetőséget a nyak körül rögzített, valamint hónaljhevedekkel biztosított, a páciens fejét teljesen beborító búraszerű sisak jelenti. Bár mérsékli az arcot terhelő nyomást, a hevederek szintén okozhatnak kényelmetlenséget, fájdalmat, kisebesedést. A hangos zaj megnehezítheti az ápoló személyzettel a kommunikációt, a sok esetben jelentkező klausztrofób élmény pedig hátráltatja a gyógyulást. Lehetséges szövődmény a felszínes légzés és a tüdőszövetek csökkent tágulása miatti levegőnyelés, ami kezelés nélkül haspuffadással, hányással, a gyomortartalom aspirációjával járhat. A COVID-19-típusú megbetegedések esetén a tüdők tágulékonysága lecsökken, emiatt magasabb a tüdősérülések, mint a barotrauma, valamint a pneumothrorax (vagyis légmell) kockázata, és emiatt a betegeket szoros megfigyelés alatt is kell tartani. A COVID-19-betegek gyors állapotromlása esetén peumothoraxra kell gondolni, mely azonnali beavatkozást igényel, ugyanis ez további súlyos, életveszélyes szövődményekhez vezethet.
A terápia szoros maszk illesztés igénye miatt a betegek bőrének maszkkal illeszkedő részét gyakran kell vizsgálni, és szükség esetén alá kell párnázni, főként ha a betegnek az orrába nazogasztrikus szondát is felhelyeztek. Mind a CPAP, mind a BiPAP terápia esetén a kezelés eredményességéhez szükséges a maszk hosszabb ideig történő viselése, a megfelelő nyomásbeállítás mellett. A NIV a terápiás nyomást nehezen toleráló, vagy légúti váladék miatt gyakori leszívást igénylő betegek esetében sajnos csak kisebb eséllyel hoz javulást.
A BiPAP-terápia gyakran használatos egyes légzőszervi betegségek, így a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek ellátása során, ebből adódóan eredményesen javíthatja a légzési munkát a társbetegséggel küzdő COVID-19 páciensek esetében is. Nem megfelelő nyomásbeállítás esetén azonban túl nagy légzéstérfogat lehetővé tételével baro- illetve volutraumát okozhat. A BiPAP a CPAP-terápiához képest nagyobb légzéstámogatást képes nyújtani, mivel a különböző légzésfázisokban eltérő terápiás nyomást tesz lehetővé. A BIPAP-terápia megkezdése előtt ki kell zárni egy esetlegesen már fennálló tüdősérülést, pnemothoraxot.
A NIV-technikák használatakor gyakori az aeroszolképzés, emiatt az ápoló személyzet fokozott védelme elengedhetetlen. A betegek életfunkcióinak rendszeres, óránkénti ellenőrzése szükséges. A terápia megszakítása csak rövid ideig tarthat, amíg a beteg eszik vagy folyadékot fogyaszt.